Dr. Altmann Anna

Görcsös állapoton az idegrendszer rohamszerűen fellépő, átmeneti működészavarát értjük, mely nagy tömegű idegsejt egyidejű kóros kisülésén alapul. Görcsös állapot ép idegrendszerű személyben is létrejöhet az agyi funkciók aktuális zavara miatt. Amikor a jelenséget a rohamkészséget átmenetileg fokozó tényezők provokálják (láz, anyagcsere betegség, gyulladásos folyamat, kialvatlanság stb.) alkalmi epilepsziás rosszullétről beszélünk. Epilepsziás betegségnek akkor tartjuk a görcsös állapotot, ha a görcsös rohamok kiváltó ok nélkül, ismétlődve lépnek fel.

A fenti rosszullétekre jellemző, hogy a tünetek hirtelen alakulnak ki, a gyermek állapota hosszabb-rövidebb idő alatt magától rendeződik, a görcsök közötti periódusban pedig teljesen tünetmentes. Ezért amikor az orvos találkozik a beteggel, a klinikai vizsgálat többnyire már nem mutat eltérést. A pontos diagnózis felállítása a részletes anamnézis segítségével történik, a műszeres vizsgálatok csak bizonyítják azt.

Lázgörcs

Lázgörcsnek azt a görcsös állapotot nevezzük, amikor valamilyen betegség, legtöbbször a láz vagy a megemelkedett testhőmérséklet provokálja a rosszullétet. Gyermekkorban ez a leggyakrabban előforduló alkalmi roham, egészséges gyermekek 3-6%-ban fordul elő. Leggyakrabban 6 hónapostól és 5 éves korig terjedő életkorban lép fel. A hajlamot kiváltó ok pontosan még nem ismert, de az biztos, hogy öröklődő faktorok, genetikai tényezők is szerepet játszanak a kialakulásában.

A lázgörccsel járó betegségek kórokozója többféle lehet, leggyakrabban azonban felső légúti betegségeket okozó vírusfertőzésekhez társul.

Tünetek

A lázas betegség bármelyik periódusában előfordulhat lázgörcs. A roham legtöbbször a betegség első napján, a láz a felszálló szárában jelentkezik, sokszor csak a hőemelkedéssel egyidejűleg. Gyakori, hogy maga a görcs a lázas betegség első tünete. Az esetek kisebb részében a láz leszálló szárában, a leláztalanodás idején lép fel a rosszullét.

A roham alatt a gyermek elvesztheti az eszméletét, nagyon sápadtnak tűnhet, a szája körül kékes elszíneződést láthatunk. A gyermek szemeivel előre vagy felfelé mereven néz, az izmai megfeszülhetnek, majd később izomrángások is jelentkezhetnek. A roham néhány másodperctől percig tart. A rosszullét alatt nem lehet a gyermekkel kontaktust teremteni, külső ingerekre (pofozgatás, hidegvíz) nem reagál. A roham lezajlása után legtöbbször elalszik. Ez az úgynevezett egyszerű lázgörcs, mely 6 éves kor után már nem jelentkezik.

Komplikált lázgörcsnek nevezzük, amikor a görcs 15 percnél hosszabb ideig tart, néhány napon belül többször ismétlődik, a rángatózás vagy az izommegfeszülés nem szimmetrikus (pl. csak az egyik láb ráng, vagy a szemek az egyik irányba néznek stb.) Ide soroljuk azokat az eseteket is, amikor a lázgörcs sérült gyermekeknél fordul elő.

A lázgörcs ismétlődésének kockázata 30-40%. Az ismétlődés valószínűbb, ha az első roham 18 hónapos kor alatt fordult elő, ha 39˚C alatti láz mellett alakult ki, valamint ha a családban már előfordult lázgörcs.

Teendők

Legfontosabb, hogy a lázgörcs során ne hagyjuk a gyermeket magára. Fektessük a beteget az oldalára, hogy a nyála kifolyhasson. Ne tegyünk semmit a gyermek szájába. A nyelve oldalt fekvő helyzetben nem fog fulladást okozni, de ha szétfeszítjük a száját, esetleg kitörhetjük a fogát, mely már elzárhatja a légutakat. Vigyázzunk, hogy ne essen le az ágyról. Védjük a lehetséges sérülésektől, hogy az esetleges rángatózás miatt meg ne üsse a fejét vagy a végtagjait. Rángatódzó gyermeket soha ne fogjunk le erősen, hiszen ettől nem fog kevésbé remegni. Ugyanakkor esetleg bajt okozunk azzal, hogy például eltörünk egy vékonyabb csontot.

A roham alatt figyeljük meg, hogy milyen sokáig tart, mely testrészek rángatódznak, mikor tudunk a gyermekkel kontaktust teremteni. Minden adat hasznos lehet az orvos számára.

Egyszerű lázgörcs esetén a későbbi epilepsziás betegség kialakulásának kockázata nem több, mint 3 %. (Összehasonlításul: „egyébként egészséges” gyermekeknél az epilepszia gyakorisága 1%.) Komplikált lázgörcs esetén a láznélküli, epilepsziás rosszullét előfordulása már lényegesen gyakoribb, az esetek közel egyötödében a későbbiekben epilepsziás betegség alakul ki. Ezért, már az első komplikált lázgörcs roham után, gyermek-neurológiai vizsgálat szükséges.

Epilepszia

Az epilepsziás roham hirtelen fellépő, átmeneti idegrendszerei állapot, melynek hátterében nagytömegű idegsejt egy időben történő kóros kisülése áll. Bármelyik agyi területről kiindulhat, így a tünetek is nagyon szerteágazóak lehetnek. A roham érintheti az izmokat, az érzékszerveket, de a magasabb rendű idegműködéseket (gondolkozás, figyelem, tempó) is. A klinikai jelenségek lehetnek izgalmi jellegűek (pl. izomrángás, kóros mozgás), de a roham járhat különböző agyi funkciók kiesésével is (beszédképtelenség, beszűkült tudatállapot, végtagok átmeneti bénulása). A roham hirtelen kezdődik, és többnyire hirtelen szűnik meg.

Epilepszia betegségről akkor beszélünk, ha a rohamok ismételten, kiváltó ok nélkül jelentkeznek. Az epilepszia betegség nem tekinthető egységes korképnek, hiszen sokféle kiváltó oka lehet, szerteágazó klinikai tünetekkel járhat és a rohamok lefolyása is igen változatos. Az ok nem minden esetben tisztázható, a háttérben legtöbbször az agy strukturális elváltozása vagy genetikai tényezők állnak Ennek megfelelően az epilepszia betegséget két csoportra osztjuk: tüneti és idiopátiás. Tüneti epilepsziáról akkor beszélünk, amikor ismerjük a kiváltó okot. Az idiopátiás epilepszia hátterében genetikai faktorok szerepét valószínűsítjük.

Epilepsziás tünetegyüttes bármely életkorban kialakulhat, de csecsemő és gyermekkorban gyakoribb. A gyermekek 1 %-a szenved epilepsziában, és 5 %-ukban fordul elő alkalmi epilepsziás rosszullét.

Epilepsziás roham esetén első lépésben azt kell eldöntenünk, hogy valóban epilepsziáról vagy alkalmi rosszullétről van-e szó. A pontos anamnézis többnyire egymagában is lehetővé teszi az alkalmi roham diagnosztizálását.

A kórtörténet felvétele néhány egyszerű kérdéssel kezdődik:

• milyen körülmények között jelentkezett a rosszullét;
• milyen tünetekkel indult;
• milyen volt a roham lefolyása, hogyan oldódott a rosszullét;
• milyen volt a gyermek tudatállapota, reagált-e a külső környezet ingereire (hozzászólásra, simogatásra stb.)?

Ezek az adatok nélkülözhetetlenek az epilepszia formakör tisztázásához, a rohamok kiindulásának és terjedésének meghatározásához. Mivel az orvos a rosszullétet csak ritkán látja, hasznos segítség lehet a rohamról készített videofelvétel is.

A panaszok és a tünetek alapján kialakul az orvosban egy kép, hogy milyen epilepsziaformáról lehet szó, és ez alapján tervezi meg a pontos diagnózis felállításához szükséges további vizsgálatokat.

A gyermekkori epilepszia kezelésében legalább olyan fontos szerepet játszik az epilepsziás gyermek és családjának gondozása, pszichés támogatása, mint maga a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés elkezdésének alapvető kritériuma az epilepszia biztos diagnózisa. A gyógyszerválasztás az epilepszia szindróma, a rohamtípusa és a gyermek egyéb betegségei, pszichés állapota és a mentális képességeinek figyelembevételével történik.
Drasztikus életmódváltozásokra, a mai terápiás lehetőségek mellett, szerencsére egyre ritkábban van szükség. Olyan tevékenység, melyet egyik epilepsziás gyermek sem csinálhat, nincsen. A kezelő orvos minden esetben egyénre szabottan, az epilepszia formakörnek, a gyermek képességeinek, a család lehetőségeinek és szokásainak figyelembevételével, a gyermekkel és a szülőkkel együtt határozza meg, hogy milyen változásokra van esetleg szükség, mire kell esetleg jobban odafigyelni, mi az, ami veszélyes lehet.

Az megfelel életmódra és önállóságra való nevelés az epilepsziás gyermekek gondozásának kulcsfontosságú része. A cél az, hogy az epilepsziás gyermek élete minél kevésbé térjen el egészséges társaiétól. Ennek elérésében fontos szerepet kap a pályaválasztási tanácsadás: a gyermek vágyainak, az epilepszia formakörnek és a rohamok típusának figyelembevételével kell mérlegelnünk a lehetőségeket.

Fontos, hogy a gyermek, életkori szintjének megfelelően, mindig tisztában legyen saját betegségével, hiszen csak vele együttműködve lehet a kezeléssel tartós eredményt elérni.

Az epilepszia osztályozása két szempont szerint történik. Rohamformák szerint megkülönböztetünk generalizált és fokális rohamokat. Generalizált roham esetén az egész agyfelszín bevonódik a rosszullétbe, a fokális roham, ezzel szemben az agynak csak egy meghatározott területét érinti. Ennek megfelelően a klinikai tünetek is nagyon különbözőek lehetnek. Mint a bevezetőben már említettem, a kiváltó ok szerint az epilepszia lehet „idiopáthiás” (melynek kialakulásában genetikai faktor szerepe valószínű) és tüneti (mely esetén ismert a kiváltó ok).

A következőkben, a fenti csoportosítás figyelembevételével, életkorok szerint tekintjük át a leggyakoribb epilepsziaformákat, azok tüneteit és a szükséges teendőket és lehetséges kezelési módokat.

Mielőtt a részletekbe mennénk, röviden összefoglaljuk a minden epilepsziás roham esetén szükséges általános teendőket. Fontos, hogy a roham során próbáljunk meg nyugodtak maradni. Amennyiben a gyermek nem veszítette el az eszméletét, vegyük ölbe, néhány bátorító szóval, simogatással nyugtassuk meg a rémült gyermeket. Ha van a szájában valami, azt vegyük ki, nehogy félrenyelje. A rosszullét alatt a beteget soha ne fogjuk le, durván ne gátoljuk a mozgásában, de vigyázzunk, hogy ne tegyen kárt sem magában, sem a környezetében. Alapszabály, hogy soha ne hagyjuk magára, folyamatosan kövessük minden mozdulatát, így el tudjuk kerülni a másodlagos sérüléseket. Amennyiben az első rosszullét eszméletvesztéssel és rángatózással jár, fordítsuk a gyermeket oldalra, és ugyan úgy járjunk el, mint lázgörcs esetén (lsd. lázgörcs fejezet).

A roham általában csupán néhány percig tart. Az ennél hosszabb ideig fennálló epilepsziás rosszullét esetén Diazepam Desitin adása javasolt. A roham elmúltával fektessük le a gyermeket, mert a rosszullét után szüksége van a pihenésre.

Újszülött- és csecsemőkori epilepszia

Ebben az életkorban az epilepsziás rohamjelenség és az agy éretlenségéből adódó furcsa, sokszor kórosnak tűnő mozgások elkülönítése igen nehéz. Gyakori kérdés, hogy a végtagok vagy a száj apró hullámú remegése, vagy bizonyos alvásjelenségek (váll, kar vagy ujjak ismétlődő megrándulása) hátterében vajon epilepsziás betegség húzódik-e meg. Sokszor komoly gondot okoz komplex céltalan mozgásminták, furcsa szemmozgások, bizarr arcmimikák elkülönítése a valódi epilepsziás mechanizmusoktól. Ilyen jelenségek rendszerint a súlyosan, nagyrészt születéskori oxigénhiány miatt károsodott újszülötteken figyelhetők meg. Ritkábban azonban teljesen egészséges csecsemőknél is előfordulhatnak. A pontos diagnózis csak a fent említett mozgásminták alatt készült EEG vizsgálatok segítségével lehetséges.

Kisgyermekkori epilepszia

Idiopáthiás generalizált absence epilepszia

Gyermekkorban a második leggyakoribb epilepsziaforma. Leginkább óvodás, kisiskolás korban, az 5-dik és a 7-dik életév között fordul elő. A kiváltó ok nem ismert, általában egyébként teljesen egészséges gyermekeknél találkozunk vele. Az esetek 20-40%-ban a családban előfordul epilepsziás betegség vagy lázgörcs.

Tünetek

Az egyszerű „kisrohamra” a tudat pillanatnyi beszűkülése, az akaratlagos mozgás hirtelen felfüggesztése jellemző. A roham alatt a szemek mereven előrenéznek, a tekintet üres, a szemhéjak kissé csüngenek, mind két szemgolyó finoman felfelé fordul. A roham rendszerint csaknem észrevehetetlenül enyhe és rövid. Leggyakrabban 10 másodpercen belül magától oldódik. A gyermek ezután folytatja a korábban megkezdett tevékenységét, mintha mi sem történt volna. Az esetek jelentős részében a gyermek nem is tud arról, hogy rosszullét zajlott, máskor „filmszakadás” élménye van. A szülők általában a kontaktus pillanatnyi kieséséről, máskor bambulásról számolnak be. A rosszulléthez társulhat a szemhéjak vagy a fej, ritkábban a törzs megrándulása is. Kezeletlen kisgyermekkori absence epilepszia esetén akár napi több száz rosszullét is előfordulhat.

Ebben az epilepszia formában az éberségi szint változása jelentősen befolyásolja a rohamkészséget. Éber figyelmi állapotban a rohamok nem jelentkeznek, a monotónia állapotában és főleg álmos, szendergő állapotban a rohamkészség nagymértékben fokozódik.

Az absance-os rohamok a klinikai tünetek és az igen jellegzetes EEG eltérés alapján egyértelmű a diagnosztizálhatók. Az időben elkezdett gyógyszeres kezelés mellett az estek 75-80%-ában teljes gyógyulás érhető el, és néhány éves gyógyszerszedés (3-5 év) után az esetek jelentős részében a gyógyszert is el lehet hagyni.

Teendők

Fontos, hogy figyeljünk fel ezekre a rövid bambulásokra, ne bagatellizáljuk a tüneteket. Gyakori probléma, hogy az első tünet az iskolai teljesítmény romlása, melyet figyelmetlenségnek vagy rosszaságnak tartanak, így a gyermek nem kerül időben orvoshoz. Minden esetben gyógyszeres kezelésre van szükség, melyet kizárólag az epilepsziában jártas szakember állít be.

Kora gyermekkori mioklónusos-asztatikus epilepszia

Az esetek 95%-ban 5 éves kor előtt előforduló epilepsziaforma. Családi halmozódás gyakori. A betegség hátterében korábbi agyi károsodás nem mutatható ki, gyakran a rohamok megjelenéséig teljesen egészségesen fejlődő gyermekeknél találkozunk ezzel a betegséggel. A kiváltó ok pontosan nem ismert, de ezt az epilepsziás rohamot bizonyítottan rontja a fényingerlés (TV, villanó fény) és a hirtelen megrettenés. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy egészséges kisgyermek mondjuk, megijed egy kutyától, akkor ez epilepsziás betegséget válthat ki (sok tévhiedelem van erről). De az igaz, hogy az ebben az epilepszia formakörben szenvedő gyermeknél aktuálisan rosszullétet tud provokálni.

Tünetek

A rosszullétek jelentkezését gyakran megelőzi a lázgörcs Az epilepsziás roham mind két kar ütemes megrándulásával kezdődik, majd, a lábak tónusának csökkenése miatt, összecsuklik a gyermek. Az esetek egyharmadában a rosszullétek halmozott formában jelentkeznek, mely miatt a beteg alig ébreszthetővé válik. Mások a rosszullétek eszméletvesztéssel és az egész test rángásával is járhat.

Teendők

A terápiát minden esetben a gyermek-neurológus szakorvos határozza meg. Gyógyszeres kezelés mellet az estek felében teljes gyógyulás érhető el. Ritkábban az időben elkezdett gyógyszeres kezelés ellenére is halmozottan jelentkeznek a rosszullétek, melyek a gyermek mentális állapotát is ronthatják. Fontos, hogy a szülő, már a rohamok kezdetekor vigye a gyermeket szakorvoshoz. A gyógyszerbeállítása után célszerű pontos rohamnaptárt vezetni, mely nagy segítséget jelent az orvosnak a szükséges gyógyszermódosításokban.

Benignus centrotemporalis epilepszia (BCTE)

A BCTE az egyébként egészséges gyermekekben elő forduló leggyakoribb, jóindulatú epilepsziaforma. Általában 4-10 éves korban kezdődik és 2-3 év alatt teljesen meggyógyul. Erre a formakörre jellemző, hogy mind az EEG eltérések, mind az epilepsziás rosszullétek életkor függőek. A betegség kialakulásában genetikai tényezőket feltételezünk. A betegek egészséges családtagjaiban is nagyon gyakran megtalálhatjuk az erre a formára jellemző EEG eltéréseket.

Tünetek

A roham jellemzően az arc területére lokalizálódó (száj, nyelv, fogíny) zsibbadásérzéssel kezdődik. Gyakran társul nyáladzással, beszédmegállással. Az azonos oldali arcizmok vagy a kar rángása is kísérheti. Az esetek jelentős részében a gyermek tudata tiszta, érti, hogy mi zajlik körülötte, a történtekre a roham lezajlása után pontosan emlékszik. A rosszullétet a fáradtság, álmosság provokálja, ezért gyakran a reggeli vagy esti órákban jelentkeznek, vagy amikor a gyermek monoton tevékenységet folytat vagy unatkozik. A fokozott aktivitás gátolja a rosszullétek kialakulását.
A felületes alvás idején (elalvás után, ébredés előtt) előfordulhatnak eszméletvesztéssel, az egész test rángatózásával járó úgynevezett „nagyrohamok” is.

A jellegzetes klinikai kép és a speciális EEG eltérés alapján a benignus centrotemporalis epilepszia diagnózisát viszonylag könnyen fel lehet állítani.

Teendők

Fontos tudni, hogy ezt a rohamformát a kialvatlanság provokálja, ezért erre minden esetben figyeljünk. Mivel a rohamok többnyire ritkán jelentkeznek – a betegek egynegyedében csak egyetlen alkalommal–, így a gyógyszeres beállítással várhatunk. Amennyiben a gyermek mégis gyógyszeres kezelésre szorul, 2-3 év terápia után megpróbálhatjuk a gyógyszert fokozatosan elhagyni.

Benignus gyermekkori occipitális epilepszia

A benignus gyermekkori occipitális epilepsziában szenvedő gyermekek átlag életkora 6 év. A betegség kialakulásában genetikai tényezők szerepelnek, a betegek felénél a családban epilepsziás betegség vagy migrén szerepel.

Tünetek

A rosszullétek jellegzetes látási érzetekkel indulnak. A gyermek szikrázást lát, színes, mozgó foltok jelennek meg a látóterében, kisebbnek vagy nagyobbnak látja a tárgyakat stb. A rohamok egy része kizárólag ezekben a tünetekben nyilvánul meg, más esetekben viszont különböző izomcsoportok is bevonódhatnak. A tudat lehet tiszta, de nem ritka a beszűkült, zavart tudatállapot sem. A roham sokszor igen erős fejfájással jár, ezért gyakran igen nehéz a migréntől elkülöníteni.

Teendők

Az egyértelmű diagnózis felállítását megnehezíti, hogy egyéb agyi károsodások valamint a migrén is okozhat a benignus gyermekkori occipitális epilepsziára jellemző nagyon hasonló EEG eltéréseket és klinikai tüneteket. Amennyiben az epilepsziás betegség igazolódott, és a rohamok ismételten jelentkeznek, gyógyszeres kezelésre van szükség. A prognózis jó, az esetek jelentős részében néhány éves kezelés után teljes gyógyulást érhetünk el és a gyógyszer elhagyható.

Iskoláskor

Juvenilis mioklónus epilepszia

A mioklónus rövid, akaratlan izom összehúzódást jelent. Az epilepszia ezen formája 12-18 éves egészséges serdülőkön jelentkezik. Az izom-összehúzódások lehetnek az epilepsziás rohamok részjelenségei, vagy egyéb idegrendszeri betegségek tünetei is, de jelentkezhetnek teljesen egészséges emberben is (pl. elalváskor, megijedéskor). A pontos diagnózis EEG segítségével történik. Prognózisa jó: a legtöbb esetben a gyógyszeres kezeléssel teljesen tünetmentes állapotot lehet elérni. A gyógyszerek elhagyása azonban a tünetek visszatérését eredményezi. Az epilepszia ezen formájának hátterében igazoltan genetikai tényezők állnak.

Tünetek

Legjellemzőbb tünet a reggeli órákban, felkelést követően, gyakran a fürdőszobában vagy reggelizés közben, máskor az esti „álmos” órákban jelentkező villámszerű izom összehúzódások, legtöbbször a karokban. Ezt a betegek gyakran elektromos áramütésként élik meg, máskor magát a rángást nem is észlelik. Ha a mioklónus a lábakban jelentkezik, hirtelen, látszólag minden ok nélküli elesést eredményezhet. A rosszulléteket a fényingerlés aktiválhatja. A mioklónusos roham alatt tudat megtartott, a gyermek utólag el tudja mondani a tüneteket.

A fenti rosszullétek gyakran évekig felismeretlenül maradhatnak, mivel a hirtelen izom összehúzódást gyakran csak sorozatosan jelentkező ügyetlenségnek tekintik: a gyermek kilötyköli a teát, fogmosáskor elkenődik a fogkrém a szája körül stb. Sokszor csak az első ébredést követő nagyroham után, visszamenőleg derül ki, hogy esetleg már hosszabb ideje jelentkeznek a rosszullétek.

Teendők

Gyógyszeres kezelés mellett az estek jelentős részében teljes tünetmentesség érhető el. A terápiáról minden esetben a kezelőorvos dönt. Ebben az epilepszia formában különösen fontos, hogy a gyermek és a kezelőorvos között jó kapcsolat alakuljon ki, hiszen az egyébként egészséges gyermeknél is szükség van az életmódváltozásra. Ne feledjük, hogy a rohamokat fényingerek gerjeszthetik. Ezért ha azt tapasztaljuk, hogy TV nézés vagy számítógépezés közben, esetleg diszkóban a rohamok gyakrabban jelentkeznek, kerüljük ezeket a tevékenységeket.

Tüneti, focalis epilepsziák

Mint a bevezetőben említettük, a tüneti focalis epilepsziákban a rohamokat az egyik agyi félteke egy bizonyos területének kóros működése, vagy működéskiesése okozza. Ezért a klinikai tünetek attól függenek, hogy a roham az agy melyik területéről indul ki, illetve a roham lezajlása során mely területek vonódnak be. Ezeket a lokalizációhoz kötött rosszulléteket kiindulási helyük szerint (homloklebeny, halántéklebeny stb.)

Tünetek

Az egyszerű lokalizációhoz kötött epilepsziákra jellemző, hogy vagy csak tisztán motoros (pl. végtagremegés), vagy csak tisztán szenzoros (pl.: zsibbadásérzés) vagy magasabb kérgi (pl. „olyan érzés mintha álmodna”) funkciókat érintő tünetek jelentkeznek. A gyermek ezekre a rosszullétekre emlékszik és el is tudja mondani, mit érzett.

A komplex fokális epilepsziás rosszullétek általában néhány percig tartanak. Az esetek egy részében a gyermek előre megérzi, hogy rohama lesz. Ezt az érzést hívjuk „aurának”: a gyermek sokszor nem tudja ugyan pontosan meghatározni, hogy mit érez, de azt igen, hogy kellemes vagy kellemetlen-e az érzés. Mivel azonban ezek az érzések minden roham előtt azonosak, a gyermek tudja, hogy várhatóan rohama lesz, és ilyenkor biztonságba tudja helyezni magát (leül, lefekszik, szól a szüleinek), esetleg el is tudja kerülni a rosszullétet. Az „aura” leggyakrabban a hasi területektől származó kellemetlen érzés, máskor hallási, látási hallucináció, vagy különböző szag, íz érzés formájában jelentkezik. A rosszullét alatt a tudatállapot mindig érintett, de előfordulhat, hogy a kontaktus részlegesen fennmarad. Ilyenkor a beteg bizonyos mértékben befolyásolható. A rosszullét lezajlása után hosszabb rövidebb idő alatt teljesen a rendeződik gyermek állapota. A roham alatt esetleg furcsa, bizarr mozgásokat, tevékenységeket végezhet a gyermek: céltalanul mászkál a szobában, levetkőzik stb.. Ezért a focalis epilepsziás rohamokat gyakran elmebetegséggel, máskor „holdkórossággal” keverik össze.

Teendők

A rosszullét alatt próbáljuk meg megnyugtatni a beteget. Folyamatos kérdéseinkre, utasításainkra adott válaszokból kaphatunk információt a beteg tudatállapotáról. Ennek pontos megfigyelése nagy segítséget nyújt az orvosnak a diagnózis felállításakor. A szükséges gyógyszeres kezelést mindig a szakember határozza meg, magunk soha ne változtassunk az előíráson. A gyógyszer adagolása egyénre szabott. Ebben az epilepszia formában, amennyiben a gyógyszeres kezelés ellenére is fennmaradnak a rosszullétek, bizonyos esetekben van lehetőség a műtéti megoldásra is

Homloklebeny epilepszia

A legváltozatosabb tünetekkel talán a homloklebeny epilepszia jár. Szinte bármilyen motoros, pszichés, gondolkozásbeli, emocionális tünet előfordulhat a roham alatt. A rosszullétek rövidek, hirtelen kezdődnek, hirtelen érnek véget. Gyakori az éjszakai roham. E szerteágazó, gyakran bizarr tünetek miatt sokszor nehéz elkülöníteni a különböző alvásbetegségektől, éjszakai felriadásoktól, máskor pszichiátriai betegség gyanúját kelti.

Tünetek

Leggyakrabban gyermekkorban kezdődik, de átnyúlhat a fiatal felnőttkorra is. A rosszullétek szendergésben és a felületesebb alvásszakaszokban jelentkeznek. A rohamok gyakran furcsa hangadással indulnak, a gyermek az ágyban felül, szemét kinyitja, de kontaktust nem lehet vele teremteni. Kezeivel markolászik, lábaival pedálozó, bicikliző mozdulatokat tesz. Egy éjszaka akár több roham is előfordulhat, akár 4-10 is, Ilyenkor a gyermek fáradtan, kialvatlanul kel fel. A gyermek viselkedése sokszor hasonlít ahhoz, amikor a rossz álom miatt ébred fel valaki. Ilyen esetekben a rosszullét soha nem ismétlődik egy éjszaka alatt csak egyszer fordul elő, és a gyermek általában kipihenten ébred. A reggeli ébredés után történtekre rendszerint nem emlékszik egyik esetben sem.

Teendők

A homloklebeny epilepszia diagnózisát megnehezíti az a tény, hogy ebben az epilepszia formakörben általában az ismételten elvégzett EEG vizsgálatok sem mutatnak eltérést. Ezért ilyenkor az orvos csak a tapasztalatára, illetve a szülők megfigyeléseire támaszkodhat. Ezért különösen fontos, hogy pontosan figyeljük meg és írjuk le a rohamok lefolyását. A rohamok során otthon készített videofelvétel nyújtja a legnagyobb segítséget.
Amennyiben a panaszok hátterében epilepsziás mechanizmus igazolódik, gyógyszeres kezelésre van szükség. Ha a hátterében nem találunk szervi eltérést, néhány éves gyógyszeres kezelés után megpróbálhatjuk a gyógyszer elhagyását.